A könyv

Történelem

Irodalom

Néprajz

Földrajz

Elegy-belegy

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

Az oldal tartalma

 

 

 

 

 

 

 

A Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet


A védett terület nagysága: 6 709 hektár, ebből szigorúan védett 447 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet Salgótarján és az országhatár között található.
Látogatás: Szabadon látogatható.
Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

 

A Karancs és a Medves párját ritkító vulkáni eredetű hegyei nagyjából egyszerre, a tizennégy-tizenhatmillió évvel ezelőtt alakultak ki.
A Medves Európa legnagyobb bazaltfennsíkja. A vulkáni tevékenység során - melynek középpontja a Medves-csúcs körül lehetett -, a több rétegben felszínre kerülő tufa és a kiömlő láva szétfolyt a dimbes-dombos üledékes kőzeten. Kitöltve annak egyenetlenségeit, egyetlen platót hozott létre, amely néhol száz méternél is vastagabb, máshol alig néhány méter. Ezeken a vékony helyeken az időjárás az évszázezredek alatt több helyen is lekoptatta, és az alatta lévő puha kőzetet szűk völgyekké mélyítette. Így a platón és körülötte, ahova már nem ért el a láva, mély völgyek alakultak ki, felszabdalva a fennsíkot (a völgyfalakon feltárul az egymásra rakódott rétegek anatómiája). A későbbi kitörések bazaltja megfogó szépségű, mértani precizitású oszlopos szerkezetű vagy éppen réteges alakzatú bazaltkúpokat alkotott. Ez a bazalt, a feketétől a sárgán át a vörösig, csodálatos színekben pompázik, formavilága lenyűgöző.
A Karancs sem kevésbé értékes. Mikszáth Kálmán Palóc Olymposnak keresztelte az andezit-hegységet, minden nézőpontból érvényesülő hármas csúcsának látványa miatt. A hegység kialakulása meglehetősen ritka geológiai folyamat eredménye: a felszín alatti vulkáni kitörés során a láva nem került a felszínre, hanem egyszerűen megemelte a felette tornyosuló márgás kőzetet, ami jellegzetes formavilágot hozott létre. A hegységet éles gerincek, meredek oldalak és mély völgyek szépséges formavilága jellemzi.
A Karancs-Medves vulkanikus kúpokban bővelkedő, lenyűgöző szépségű harmonikus tája ezeknek a geológiai folyamatoknak az eredményeképpen alakult ki. Az ide látogatót bazalttufa-képződmények és andezittömbök; hatalmas bazaltzsákok (Salgó-hegy); lenyűgöző szépségű oszlopos bazaltképződmények (Szilváskő); felszínen látható lávafolyások; pengeszerű élességgel elváló bazaltpiramisok és réteges bazaltképződmények (Kis-Szilváskő; vulkáni bombák és meghajlott bazaltlemezek (Boszorkánykő) csodálatos világa várja. Az ide látogatót a Medves-hegységben geológiai tanösvény segíti (Esztevényből a Somoskőre és a Salgó-hegyre kiépített turistaút vezet), a Karancsban a gyakori kőbányák szinte geológiai olvasókönyvként használhatók. A vulkáni kúpok (Salgó, Somoskő, Szilváskő stb.) tetejéről pedig lenyűgöző kilátás tárul elénk, amelyben egyetlen tekintettel befogható a világ Gömörtől és a Tátrától egészen a Börzsönyig.
A Cserháthoz tartozó kistáj élővilága méltó a geológiai szépségekhez. A vidék vízben szegény - ezért több helyen ismesterséges tározót alakítottak ki -, mégis több forrás is ismert mindkét hegységben. A hegységek növényzete az Északi-középhegység mintáit követi: a dombok nagy részét erdő borítja, elsősorban cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, és bükkelegyesek. A meleg déli területeken molyhos tölgyesek és tatárjuharos társulások élnek. Az erdőket mezőgazdasági földek, rétek és legelők, néhol sziklagyepek szakítják meg, az értékesebbeken szártalan bábakalács, tarka nőszirom, a ritka sárga hagyma, sárga kövirózsa virít. A hűvösebb bükkösökben korpafűfajok a források nedves környezetében nőszirmok és őszi kikericsek élnek.
Igen gazdag a terület az Északi-középhegységéhez hasonló állatvilága is. Értékes a gyorsan felmelegedő fennsíkok lepkefaunája. A nedvesebb részeken foltos szalamandra, tarajos és alpesi gőte él, a hüllők legértékesebbje a ritka rézsikló, de több gyíkfaj is él a hegyekben.
A hegység erdeiben költ a kék galamb, a darázsölyv, a fekete harkály, a kabasólyom, és legalább ekkora érték a szintén fészkelő vízirigó, kövirigó, hantmadár, és erdei szürkebegy. Az emlősök legértékesebb fajai a vadmacska, a borz, a nyuszt.
 


A Karancs–Medves történeti emlékekben is gazdag. A vulkáni kúpok szinte kínálták magukat a várépítésre: Salgó-vár, Somoskő-vár, Zagyvafő-vár és történeteik Magyarország legértékesebb hagyományait őrzik. A vulkanikus kőzetek alatt Magyarország egyik legnagyobb barnaszéntelepe húzódik, amelynek a 19. században megindult feldolgozása és annak emlékei az ipartörténet részét képezik. Hasonló a helyzet az andezit és bazalt kőfejtőkkel, amelyek termékei, többek között, Párizs utcáit burkolják.

Forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tk/karancs.htm

Független Ökológiai Központ Alapítvány http://www.foek.hu

 

 

A lap tetejére

 

A Karancs-Medves vidéke

Térképrészlet A Pallas Nagy Lexikonából

 

 

A Karancs-Medves tájegységet a délről észak fele haladó Salgótarján-Fülek vasútvonal és országút osztja a Karancs, valamint a Medves kistájakra. A nyugati oldalon a Karancs-hegy, keleten pedig a Salgó várhegye képez természetes kapubejáratot a Felvidék felé.

 

A Medvesvidék

 

 

Természeti környezet, természetvédelem

 

A hegység az Északi-középhegységen belül a Karancs-Medves kistáj része. Geológiai származását tekintve a Karancs és a Medves - földrajzi közelségük ellenére - szerkezeti felépítésében és keletkezési idejében jelentősen különbözik. A "Palóc Olimposz"-nak is nevezett Karancs a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra rokona. Zárt tömbje messziről szembetűnik, 729 m magas csúcsáról tiszta időben a Tátrát, a Budai hegységet is megláthatjuk. 20-25 millió éve úgy keletkezett, hogy az andezitláva nem tört a felszínre, hanem felemelte az öregebb, üledékes kőzetet. A láva tehát a mélyben megrekedt és itt hűlt ki, az andezitrétegek a későbbi eróziós pusztító folyamatok hatására kerültek a felszínre. A Medves sokkal fiatalabb, mint a Karancs, a 2 millió évvel ezelőtti heves bazaltvulkánosság eredménye. A Salgótarján környéki bazaltcsúcsokkal együtt a Tapolcai-medence tanúhegyeivel (Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy) rokon. A hígan folyó bazaltláva keskeny vulkáni csatornán ömlött a felszínre és lepényszerűen szétterülve létrehozta Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkját (15 km2). A sötét színű, finoman kristályos bazaltréteg vastagsága nem egységes, a peremek felé elvékonyodik és közben is változik vastagsága 10 és 100 méter között aszerint, hogy a vulkanizmust megelőző erózió által erősen tagolt felszín kiemelkedését vagy mélyedését takarja el. A bazaltfennsík egyrésze az országhatár túloldalán, szlovák területen van. A fennsík körül vulkáni kúpok sorakoznak: Salgó, Somos-kő, Szilvás-kő, Medves magasa . Ez utóbbi a legmagasabb, 659 m magas, a csúcsa már szlovák területen van. Akár a kissé távolabbi Somlya és bárnai Nagy-kő, ezek is mind másodlagos kiemelkedések. A bazaltlávából megszilárdult részek ellenálltak a későbbi lepusztulásnak és megőrizték az eredeti felszín magasságát, hasonlóan a Tapolcai-medence bazaltsapkás tanúhegyeihez.

Az éghajlat az Északi-középhegységnek megfelelő. A szél többnyire északnyugat felől fúj, a csapadék évente 500-600 mm. Nyáron szeszélyes hőmérséklet-ingadozások is előfordulhatnak. Nem ritkák a májusi fagyok vagy a szeptember-októberi ködös napok. A havas napok száma 50-70. Sízésre, szánkózásra az eresztvényi, illetve kissé távolabb a pécs-kői és szilvás-kői síközpontokban van lehetőség. Eresztvény fölött, az 524 m magas Kotyesz északi lejtőin két sífelvonó van. Alkalmas időben a fennsík kitűnő lehetőséget kínál sífutásra, sítájfutásra is.

A területről három irányba folynak a vizek, az Ipoly, a Zagyva és a Sajó vezeti el őket. A Tarna is a Medvesben ered. Az Ipoly a Dunába, utóbbi három a Tiszába ömlik, tehát hazánk két legnagyobb folyójának vízválasztója is keresztülhúzódik a Medvesen. A Zagyva forrása Salgóbányától délre található. A fennsíkon több lefolyástalan terület is van, ahol a csapadék összegyűlik és a talajba jut. A fennsík peremén aztán bővizű forrásokban kerül a víz újra felszínre (Petőfi-, Losonczi Anna-forrás; Ickós-, Bodzfás-kút). A Medvesben több kisebb tó található, melyek közül a fennsíkon levő, sekély, elmocsarasodó állóvizek természetes eredetűek, a Salgóbánya és Eresztvény környékiek a szénbányászat eredményeképpen, általában suvadásokban keletkeztek. Nagyon szép látványt nyújt a Közép-bánya tava. Itt az egykori kőbánya udvarában a csapadékvíz gyűlt össze, a csillogó vízfelszínt 25-30 méteres sziklafalak ölelik körbe.

 

 

A Somoskőtől délre fekvő Nagy-völgyben mesterséges horgásztavak vannak. A legnagyobb állóvíz a Tarján-patak felduzzasztásával létrehozott csónakázótó, ahol egykor strandolni is lehetett. Medre azonban elhínárosodott, ezért fürödni jobb a mellette kiépített Tóstrandon.

A növényzet változatos, hiszen a természetes eredetű bükkös és tölgyes erdők mellett a mesterségesen telepített fenyvesek és akácosok is megtalálhatók. A patakvölgyekben égeresekkel, a fennsíkon nyírligetekkel találkozhatunk. De juhar, gyertyán, vadkörte is előfordul. A Medves laposa és a Rónai-fennsík hegyi rétjei legelőként és kaszálóként szolgálnak, ahonnét a kilátás is kitűnő szinte minden irányba. Ezerféle vadvirág nő itt, tavasztól őszig eleven színekben pompázva. Nyár végétől találhatunk szedret, málnát, kökényt és csipkebogyót, valamint sokféle gombát is.

Állatvilága fajokban gazdag, a bogaraktól a nagyvadakig megtalálható minden, ami az Északi-középhegységben megszokott. A hegység névadójául szolgáló medvék azonban már réges-régóta nem élnek a területen.

A Salgóvár és környéke, mint természetvédelmi terület 1964 óta védett. A Gortva-patak völgye is helyi védettség alatt állt. Ezen értékeket is magukba foglalóan 1989-ben hozták létre a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetet. A határ túloldalán a Medves "folytatása" is védett, a szlovákiai Cerová vrchovina (Cseres-hegység vagy Füleki-hegység) Tájvédelmi Körzet és ezen belül a Somoskői Állami Természeti Rezervátum területe. (Salgótarjánban még három helyi jelentőségű természetvédelmi terület is van: a Baglyas-kő és a Pécs-kő bazaltkúpjai valamint a Pocikvár, amely feltehetőleg földvár volt.)

Forrás: http://lazarus.elte.hu/salgotarjan/terkep

 

 

A lap tetejére

 

 

 

Rövid ipartörténet

 

 

A barnaszenet 1766-ban fedezte fel Matussek Vencel és Fischer Antal, Eresztvény mellett, a Várberek-patak völgyében. A favágók hívták fel figyelmüket a füstölgő fekete földre. 1840-től kezdve bányászták a környéken iparszerűen a szenet, egészen 1959-ig. A Várberek-patak völgyében ma egy bazaltgúlába helyezett emléktábla, távolabb egy emléktáró állít a barnaszén felfedezésének illetve bányászatának emléket. 1868-tól kezdődött a bányatelep kiépítése, ez lett a mai Salgóbánya, ami annak idején a vidék egyik legszebb fekvésű, leggondozottabb bányatelepe volt. A város és Salgóbánya között épült ki Közép-Európa első ipari fogaskerekű vasútja. A 6 km hosszú, 239 m szintkülönbségű sínpálya először lóvasútként szolgált, majd 1879-ben építették át részben adhéziós, részben fogaskerekű vasúttá. A gőzüzemű kisvasút 1950-ig működött, utána a síneket is felszedték. A terepen is jól végigkövethető útvonalát azonban máig "Fogas"-nak nevezik a helybéliek.

A kibányászott szén legnagyobb felhasználója az acélgyár volt, aminek építését gróf Andrássy Manó kezdeményezte 1869-ben. A "vasgróf" szolgált feltehetőleg Jókai Mór: Fekete gyémántok című regénye főhősének, Berend Ivánnak egyik élő modelljéül. Az acélgyártáshoz a vasércet Gömörből hozták, ezért jött létre 1881-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., amely a maga idejében Közép-Európa legnagyobb vállalkozása volt.

A bazaltot 1878-tól bányászták a medvesi bányákban. Az első bányát a holland származású Jansen Adolf nyitotta meg a Bagó-kő oldalában, ezt követte aztán a többi. A kőbányászat központja Eresztvény lett, aminek a neve is a kőbányászattól ered: a fennsíkon kibányászott bazaltot siklópályán eresztették le idáig. Innen aztán kisvasúton vitték le a Somoskőújfalunál lévő rakodóig, ahol nagyvasútra rakták. Akárcsak a Fogasé, a kőszállító kisvasút nyomvonala is megtalálható a térképen és a terepen is, sőt egy alagút is fennmaradt. A bazaltot, kockakő formájában útburkolásra használták. Nemcsak Budapest és Bécs, hanem London és Párizs utcáin is megtalálható volt a medvesi bazalt.
Somoskőtől keletre, a Magyar-bánya egyik meddőhányóján rendezték be a Nógrád megyei Kőparkot, ahol nemcsak a helyi bazalt és bazalttufa valamint a szomszédos Karancs és Sátoros andezitje van kiállítva hatalmas tömbökben, hanem a megye összes más jelentős kőfélesége is: szandai, mátraszőlősi, zsunypusztai és jobbágyi andezit, keszegi mészkő, sámsonházai meszes homokkő. Kissé odébb, az egyik bányaudvarban van a Kőbányászati Bemutató, illetve ma már inkább csak a maradványai, mivel sajnos az utóbbi években vandál módon megrongálták a kiállított egykori kőbányászati eszközöket és felszereléseket.

A terepen járva ezenkívül szinte mindenütt megtalálhatók az egykori szén- és kőbányászat nyomai: elhagyott bányaudvarok, meddőhányók, suvadásos alábányászott területek, felszedett kisvasutak töltései, bányabejáratok, vasbeton és acél műtárgyak, egykori sikló- és csillepályák építményei, légaknák nyílásai. Ezeket a jelzett turistautak vagy elkerülik, vagy kellően biztonságos helyen vezetnek el mellettük. A jelzett útról letérve azonban a kellő körültekintés mindenképpen ajánlatos, mert hirtelen akár 30-35 méter mélység is elénk tárulhat.

Forrás: http://lazarus.elte.hu/salgotarjan/terkep/tf/ipar.htm

 

A lap tetejére

 

Turistatörténelem

 

Salgótól északra, az Eresztvényből induló műút végén, a sípályák közelében áll a Dornyay-turistaház. A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya avatta fel 1935. október 20-án az Ágoston Sándor által tervezett épületet. Mai nevét építésének kezdeményezőjéről, Darnay-Dornyay Béláról (1887-1965) kapta, aki 1923-1940 között a salgótarjáni reálgimnázium tanára, a környék kutatója és kiváló ismerője, valóságos polihisztor volt. Tanított Rózsahegyen, Veszprémben, Magyaróvárott is, volt a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója és a Földtani Intézet dolgozója. Jelentős munkái a Bakonyt, a Balatont és a Karancs-Medvest bemutató turistakalauzai, melyek közül az utóbbit 1929-ben magánkiadásban jelentette meg.
Sajnos a turistaház jelenleg zárva van, talán a közeljövőben felújításra kerül. A közeli, jó vizű Bodzfás-kútnál szalonnasütő helyek és padok, asztalok találhatók.

A Dornyay turistaház Eresztvényben

 

Eresztvényben 1962-ben adták át a kőbányában dolgoztatott rabok egykori szállásépületéből kialakított Turistaszállót, ezt azonban mára lebontották. Sajnos napjainkban az egykori Napsugár étterem sem üzemel. A gyerekek örömére viszont szép és korszerű játszótér nyílt a buszmegálló melletti kis réten. Ugyancsak hangulatos eleme a pihenőhelynek az információs Madárpark.
1973-ban épült az Eresztvény fölötti domboldalban - az átalakítás miatt jelenleg szintén zárva tartó - Salgó Hotel.
A salgóbányai egykori KISZ vezetőképző bázis épületei ma Hotel Medves néven működnek tovább.

A Salgóvártól ÉK-re mintegy fél kilométerre lévő nagy tisztáson egy kopjafa áll, két jó barát emlékét őrzi. Borsovitz József (1926-1989) turista és magashegyi túravezető, az SBTC Természetjáró Szakosztály tagja, majd vezetője, a TESZ és az MME Madártani Csoport tagja; dr. Ruzsik Mihály (1923-1992) természetjáró és vadász, Dornyay tanítványa, az MME Madártani Csoport vezetője volt. Mindketten sokat tettek a Karancs-Medvesért.

Forrás: http://lazarus.elte.hu/salgotarjan/terkep/tf/ipar.htm

 

A lap tetejére