SALGÓVÁR

A Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter volt a birtokosa 1246-ban e vidéknek, melyet halála után testvére Simon bán, a Salgói család õse - aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában - , tõle fiai I. Miklós és Simon, 1327-ben pedig ezektõl Illés és II. Miklós örökölt.

A várat feltehetõen I. Miklós építette a XIII. század második felében. Elsõ okleveles említése 1331-ben történik, amikor az esztergomi káptalan elõtt Becsei Imre részérõl, a margitszigeti apácák, Orbán birtoknak Dobi Demeter salgói várnagy - "demetrio dicto Dobi Castellano de Salgou" - részére történt eladását tiltják. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Kónya Miklós bán másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi fõajtónállónak adományozott, aki felvette a Salgói nevet is. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de erkölcstelen életmódja miatt Zsigmond király tõle elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye fõispánjának adományozta.
A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitõl 1460-ban Mátyás király vette vissza. A hagyomány szerint az ostrom során a király az arcán nyílvesszõtõl megsebesült, amitõl oly haragra gerjedt, hogy az elfoglalt szomszédos Zagyvafõi várat földig rombolta. Salgó vára 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werbõczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerzõdés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet királyi engedéllyel 8000 forintért 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el.

A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett, aminek következtében helyreállították a védõmûveket, megerõsítették és megépítették az öregtorony alatti ötszögû bástyát. A török nem is váratott sokáig magára, 1554-ben Kara Hamza bég vezetésével megjelent a vár alatt. Mivel az ostrom nem látszott könnyûnek, a bég cselhez folyamodott. Katonáival fatörzseket vágatott ki, ezeket ágyúcsõformára faragatta, majd keréktalpakra szerelve, ökörfogatokkal a környezõ hegyekre vontatta. Ezt követõen a vár kapitányát, Ságiványi Simont a megadására felszólította. Rossz látási viszonyok következtében Ságiványi valódi ágyúnak nézte a fatörzseket, és ezért a várat feladta.

Az 1593-ban megkezdõdött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat, így Füleket is. Innen Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat - amelyben a költõ Balassi Bálint is vitézkedett - indult Somoskõ és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert felkerekedésének hírére a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta.
A salgói vár rövid idõre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentõsége megszûnt, kijavításával senki sem törõdött, pusztulásnak indult.

Balassi a romos várat a jezsuitákra hagyományozta, de rövid idõ után a királyi fiscus birtoka lett, melyet a király gróf Volkénak adományozott. E család magvaszakadtával a XVIII. Században báró Szluha Ferenc szerezte meg, késõbb Jeszenitzei Jankovics Antalé lett.

SOMOSKŐ

A várat a tatárjárás után feltehetõen az itt birtokos Kacsics nemzetség egyik tagja építhette, de ennek pontos idejét nem ismerjük. Tudjuk, hogy e nemzetségbõl származó Péter fiai Csák Máté pártjára álltak, és 1310-ben Hollókõ, Baglyas, Sztrahora és Somoskõ váraikat is neki átadták. Az oligarcha hatalmát Károly Róbert király 1312-ben a rozgonyi csatában megtörte, birtokait és várait, köztük Somoskõt is elvette. A király ez utóbbit 1323-ban kelt oklevelében a Kacsics nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az 1411. Évi osztálykor Szécsényi Tamás és fia Simon birtoka, melyet 1455-ben Szécsényi László Gúthi Országh Mihálynak, 1461-ben pedig Losonczi Albertnek zálogosította el, és az László halála után 1461-ben és 1481-ben királyi adományként szállt e családokra.
Ali füleki bég 1574-ben a vár elfoglalására indult, melynek kapitánya az Ungnád Kristóf által kinevezett, de a várvédelemben tapasztalatlan Modolóczy Miklós volt. A török a vár körülzárása után azonban megkezdte az ágyúzást, amitõl Modolóczy annyira megrémült, hogy az éj leple alatt kiszökött a várból, így a török kardcsapás nélkül foglalhatta azt el. Miután Pálffi Miklós és Tiefenbach Kristóf serege 1593 õszén Füleket felszabadította, a sereg egy részét Prépostvári Bálint vezetésével Somoskõ és Salgó várat visszafoglalására küldték. Közeledtük hírére a török mindkét várat elhagyta, így azok is a magyarok kezére kerültek vissza. Ungnád Kristóf halála után özvegye, Losonczi Anna, Forgách Zsigmondhoz ment feleségül, így Somoskõ vára is e család birtoka lett.
A Habsburg-ellenes küzdelmek során 1605-ben Bocskai István fejedelem csapatai foglalták el, azonban az 1606. évi bécsi béke értelmében királyi birtok lett. A harmincéves háború idején, 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemmé, de az 1622. Évi nikolsburgi béke ismét a királynak juttatta vissza. A megrongált vár helyreállítását az 1608-19. és az 1647. évi országgyûlések rendelték el azzal, hogy e munkálatokat a megyék közmunkával végeztessék el.
II. Rákóczi Ferenc hadjárata során 1703-ban a vár õrsége a fejedelem mellé állt, és az õrséget harc nélkül adta át. A szabadságharc bukása után I. Lipót király elrendelte a vár lerombolását, azonban ezt csak részben hajtotta végre zálogbirtokosa, Ráday Pál. Késõbb a báró Péterffi család, utána pedig gróf Stahremberg Antal kapta királyi adományul.